Új szemüvegnél, még akkor is, ha korábban viseltünk szemüveget előfordulnak megszokási nehézségek. Vannak amelyek teljesen természetesek, másoknál gyanakodhatunk rosszul felírt, vagy elkészített szemüvegre. Lássuk melyek ezek!
Kezdjük a rövidlátókkal. A mínuszos lencsék fizikai okok miatt kicsinyítenek, ezért ugyan élesebben látunk vele, de a távolságok megnőnek, melyet az idegrendszernek újra kell értelmezni, ez néhány napot igénybe szokott venni. A másik panasz, hogy közelre nehezebb az olvasás, és végtelen vágyat érzünk hogy közelre nézéskor levegyük, de kérem ne! Lencse nélkül a szemnek közelre kevesebbet kell alkalmazkodnia annál mint amennyit fiziológiásan kellene, és lehet hogy ez első pillanatra jól is hangzik, de ezzel csökkentjük a szemünk alkalmazkodó képességét, és a közhiedelemmel ellentétben ilyenkor lustítjuk a szemünket.
A távollátóknál a pluszos szemüveg megszokása fiatalabb korban még nehezebb. Egyrészt nagyít a lencse, mindent közelebbinek érzünk a valóságosnál, másrészt távolra eleinte még rosszabbul is látunk mint szabad szemmel, mert a szem nehezen jön rá, hogy most már teljes nyugalomban is jól lát, és mivel már megszokta sajnos hogy állandóan dolgoznia kell, erről az egyébként felesleges munkáról nehezen mond le. Ha 1 hét viselés után sem javul a távoli látás, vissza kell menni egy kontrollra.
Gyakori panasz még a szédülés, a ferde vonalak, gödrök, lejtő látása, de nyugalom, szerencsés esetben ezek egy hónap alatt teljesen megszűnnek. Ha mégsem, új vizsgálat javasolt.
Amikor már 45 éves kor felett már nem elég egy dioptriaérték, és különválik egymástól a távoli és a közeli korrekció, újabb problémával szembesülünk. Bifokális vagy multifokális szemüvegeknél ugyanis a lencse alsó részére helyezik az olvasó dioptriát, ezért lefelé tekintve nem láthatjuk a lépcsőt, vagy a cipőnket élesen. Ezt sajnos meg kell szokni. Bármilyen probléma vagy kétely felmerül, kérem kérdezzenek, szívesen állunk rendelkezésükre!