OculoCor Kft. (igazgató: Csobay Ildikó) Házitanítói Szolgálat Alapítvány (a kuratórium elnöke: Tordai György) Csillagszem Fejlesztő Általános Iskola (igazgató: Kovács Éva) közleménye


A ChromaGen rendszer alkalmazása a diszlexia korrigálására (a magyarországi tesztelés eredményei)



Cél: A ChromaGen színes szűrőrendszer (szemüveg, kontaktlencse) hatékonyságának mérése a diszlexiás páciensek olvasási készségének fejlődésére vonatkozólag.
Vizsgált páciensek és módszer: 45 diszlexiás pácienst vizsgáltunk meg, és korrigáltunk a ChromaGen módszerrel. A ChromaGen haploszkópikus rendszer nyolc speciális szűrőkarakterisztikájú lencséből áll. A vizsgálatokat és a korrekciót a ChromaGen protokoll szerint végeztük, a protokollhoz mellékelt, magyar nyelvre adaptált felmérő teszt segítségével.

Eredmények: három vizsgálatot végeztünk, első alkalommal lencse nélkül (1.), első alkalommal lencsével(2.), 1 hónap múlva / első kontroll/ lencsével (3.). Mértük a szóolvasási sebességet /szó/perc, az 1 perc alatt hibátlanul elolvasott szavak száma / valamint egy adott szöveg végigolasásakor ejtett hibák számát. Az első és a második vizsgálati eredmények összehasonlítása alapján a szóolvasási sebesség nőtt, míg az ejtett hibák száma csökkent. Szignifikáns eredményt azonban nem tudtunk kimutatni. Az első és a harmadik, ill. a második és a harmadik vizsgálati eredmények összehasonlításakor mindkét esetben és mindkét vizsgálati módszerrel /szó/perc, ejtett hibák számának a csökkenése/ szignifikáns javulást találtunk.

Következtetés: A ChromaGen haploszkópikus lencserendszer megfelelő alkalmazásával a diszlexiás páciensek jelentős részénél szignifikáns eredmény érhető el az olvasási készség fejlődése terén. Azoknál a pácienseknél jelentősebb a fejlődés, akik a lencsék viselése mellett külön, speciális reedukációban részesülnek.
Kulcsszavak: diszlexia, ChromaGen haploszkópikus lencserendszer, magnocelluláris, parvocelluláris rendszer, szinkronizáció


A részképesség zavarok kutatásával, enyhítésével foglalkozó szakemberek már régóta tudják, hogy a diszlexiának sokféle oka lehet. A szakpedagógusok a kisdiákokkal karöltve gyakran heroikus küzdelmet folytatnak, hogy találjanak egy megfelelő alternatív módszert az olvasási készség elsajátítására.
A múlt évtizedben egyre több kutató orvos kezdett foglalkozni a probléma feltárásával, ill. azzal a kérdéssel, hogy bizonyos szakterületek képviselői /fül-orr-gégészek, neurológusok, pszichiáterek, szemészek, immunológusok, genetikusok, táplálkozás-tudományi szakemberek/ tudnak-e segíteni a nehézségek enyhítésében?
Ezen viszonylag rövid időszak tudományos publikációit áttekintve megállapíthatjuk, hogy igen, méghozzá több támadásponton egyszerre is, amelyek együtt a szakoktatók speciális reedukációs programjaival hatványozottan növelhetik a diszlexiás páciensek esélyeit arra, hogy igen jó eredménnyel elsajátítsák az olvasási, írási, helyesírási képességet.
A jelenlegi eredmények feltehetőleg csak részeredmények. Minden területen a kutatás folyik tovább, és reméljük, hogy a jövőben egyre több és hatékonyabb korrekciós módszerrel gazdagodik a részképesség zavarokkal foglalkozó szakemberek tárháza.



Jelen munkánkban a szemészet területén elért eredményekről, ill. saját tapasztalatainkról számolunk be.
1980-ban Olíve Meares új-zélandi tanárnő írta le elsőként a tüneteket: olvasáskor a szöveg valamilyen módon és fokban eltorzul, az eltorzulás színes előtétlapokkal csökkenthető.
Helen Irlen kaliforniai pszichológusnő Olíve Meares első kísérletei alapján megkezdte a tudományos klinikai vizsgálatokat. Később ez a tünetegyüttes MEARES-IRLEN szindróma néven vonult be a szakirodalomba. 1989-ben Arnold Wilkins a University of Essex professzora és munkacsoportja megkezdték az első vizsgálatukat a saját tervezésű vizsgálóműszerükkel, az Intuitive Colorimeterrel, amellyel meghatározták azt a szűrőlencsét, amely a legjobban elősegíti az olvasást. Ők már szemüveglencsét alkalmaztak. 1999-ben David Harris az Ultralase, The Chester Clinic professzora publikálta sikeres kettősvak vizsgálatát a saját felfedezésű ChromaGen szűrőrendszer diszlexiát enyhítő hatására vonatkozólag. A későbbiekben még többféle szűrőrendszert is forgalomba hoztak, de klinikailag megalapozott vizsgálati eredmények eddig csak ezen két módszer alkalmazása során születtek. A klinikai összehasonlító vizsgálatok alapján a ChromaGen rendszerrel szignifikánsan jobb eredményt értek el, mint az Intuitive Colorimeteres módszerrel.

Páciensek és módszer

45 pácienst vizsgáltunk meg, és korrigáltunk a ChromaGen módszerrel. 29 ffi 16 nő, átlag életkor 18 év (9 év-től 46 évig). A vizsgálatba mindenkit bevontunk, aki jelentkezett, korra, nemre való tekintet nélkül, ha megfeleltek a vizsgálati feltételeknek. Minden páciensnek rendelkeznie kellett hivatalos bizonyítvánnyal a részképesség zavaráról. Színtévesztők nem vehettek részt a vizsgálatban. (A színtévesztés és a diszlexia együttes korrekciója lehetséges, de a vizsgálati eredmények meghamisították volna a kifejezetten a diszlexiára vonatkozó eredményeket.) A pácienseknek nem lehetett nem korrigálható refrakciós, ortoptikai ill. más egyéb szemészeti problémájuk, amely az olvasást önmagában is gátolná.
A vizsgálatokat a ChromaGen haploszkópikus (a két szemet külön-külön és együttesen is vizsgáljuk) lencserendszerrel, (16db, 8 speciális szűrőkarakterisztikájú lencse, minden típusból 2db), megadott protokoll alapján végeztük /1.,2. kép/ A vizsgálathoz Prof. Arnold Wilkins” Rate of Reading” tesztjének magyar nyelvre adaptált változatát, míg az olvasási készség változásának a mérésére Prof. Chaaban Zeidan „Academic Skills Disorders Appraisal Test”-jének magyar nyelvre adaptált változatát alkalmaztuk, amelyet az angol forgalmazó (Cantor&Nissel) validált.
A diszlexia korrekciót minden esetben teljes körű szemészeti vizsgálat előzte meg. Minden szemészeti problémát kizártunk, ill. orvosoltunk. Meghatároztuk a domináns szemet.
A vizsgálatot (a megfelelő szűrők kiválasztása) átlagos megvilágításnál a „Rate of Reading” teszt segítségével végeztük. Először a „nem domináns” szem elé választottuk ki a megfelelő szűrőt oly módon, hogy a páciens mindkét szemével az olvasandó szövegre nézett. A feladat az volt, hogy válassza ki azt a szűrőt, amely leginkább ”megnyugtatja” a szemét, amellyel a legkényelmesebb és leggördülékenyebb az olvasás. Ezután a kiválasztott szűrőt a „nem domináns” szem előtt tartva mindkét szem nyitva tartása mellett, meghatároztuk a „domináns„ szem elé a megfelelő szűrőt. (Gyakran a két szűrő nem egyforma karakterisztikájú, ami esetleg esztétikai problémát jelenthet, de ezt ki lehet küszöbölni azzal, hogy a lencséket tükör bevonattal rendeljük). A szűrők kiválasztása után került sor a hatékonyság lemérésére a fent említett teszt segítségével. Rövid pihenő után a páciens szakoktató segítségével és felügyelete mellett teljesítette a tesztet szűrő nélkül, majd újabb pihenő után megismételte, a szűrőlencséket a szeme előtt tartva. A vizsgálatokat a protokoll szerint, a viselés elkezdésétől számítva egy ill. három hónap múlva végeztük el.


Eredmények
Három vizsgálatot végeztünk: első alkalommal szűrő nélkül (1.), első alkalommal szűrővel(2.), 1 hónap múlva/1. kontroll/ szűrővel (szemüveggel). Mértük a szóolvasási sebességet / szó/perc, az egy perc alatt hibátlanul elolvasott szavak száma /, valamint egy adott szöveg teljes végigolvasásakor ejtett hibák számát /az olvasandó szöveg nehézségi foka maghatározott korcsoportok szerint változik/.
A vizsgálati eredmények értékelése alapján: az első és a második vizsgálat adatait összehasonlítva, az átlag szóolvasási sebesség nőtt, de szignifikancia nem volt kimutatható (p=o,3o13o9). Az első és a harmadik vizsgálat eredményeit összevetve a szóolvasási sebesség szignifikánsan nőtt(p=o,o41165). A második és harmadik vizsgálat adatait összegezve is kimutatható szignifikáns szóolvasási sebesség-növekedés, de a szignifikancia kisebb mértékű/p=o,o46694/, ami azt jelenti, hogy már az első vizsgálatkor is hatásos a lencse alkalmazása. /1.táblázat, 1. ábra/ Az olvasási hibaszámot tekintve, az első és a második vizsgálat eredményeit összehasonlítva az átlag hibaszám csökkent, de szignifikancia nem volt kimutatható (p=o,143o97). Az első és a harmadik vizsgálati eredmények összehasonlításakor a hibaszám szignifikánsan csökkent (p=o,oo9338). Az első és a második vizsgálat adatait összevetve, a hibaszám szintén szignifikánsan csökkent(p=o,o22137), de kisebb mértékben, mint az előző esetben, ami szintén azt mutatja, hogy a lencse már az első vizsgálatkor is hatásos volt./ 2. táblázat, 2. ábra/ Az adatokból kitűnik az is, hogy azoknál a pácienseknél értünk el jelentősebb eredményt, akik a szemüveg viselése mellett speciális reedukációban is részesültek. Az első és a második vizsgálat eredményeinek összevetésekor valószínűleg azért nem tudtunk kimutatni szignifikanciát, mert a páciensek gyakran „megilletődtek” attól, hogy egyszercsak elkezdtek a megszokottnál jobban olvasni, és ezért hirtelen többször is megtorpantak. A szemüveglencséket az első vizsgálati eredmények, és a páciensek szubjektív, pozitív értékelése alapján, amennyiben szükséges volt, dioptriás változatban rendeltük meg / kellemes érzés a lencsével olvasni, gördülékenyebb az olvasás, „jobban jönnek a szavak”,stb./.

1.grafikon

1. ábra Az átlag szóolvasási sebesség változása az első, a második és a harmadik vizsgálatkor, külön ábrázolva az összes, a spec. oktatásban részesült, a spec. oktatásban nem részesült páciensek eredményeit.

1.táblázat

Páciensek

Átlagéletkor

Szó/perc lencse nélkül

Szó/perc lencsével

Szó/perc 1. hó kontroll

Összes korrigált

18

34,8
(18,7)

37,8
(21,98)

40,2
(20,9)

Speciális oktatásban részesült

15

18,5
(12,09)

20
(10,69)

25
(14,15)

Speciális oktatásban nem részesült

23

45,6
(14,84)

49,6
(25,45)

50,3
(24,04)


1. táblázat Az átlag / standard deviáció(SD)/ szóolvasási sebesség változások adatai az összes vizsgált, a spec. oktatásban részesült, a spec. oktatásban nem részesült pácienseknél, az első, a második és a harmadik vizsgálat eredményei.

 

2. grafikon

2. ábra Az átlag hibaszám változása az első, második és harmadik vizsgálatkor, külön ábrázolva az összes, a spec. oktatásban részesült, a spec. oktatásban nem részesült páciensek eredményeit.

2. táblázat

Páciensek

Átlagéletkor

Hibaszám
lencse nélkül

Hibaszám
lencsével

Hibaszám
1. hó kontroll

Összes korrigált

18

15,375
(11,475)

12,75
(10,566)

8,125
(7,80)

Speciális oktatásban részesült

15

6,75
(3,30)

7,25
(5,5)

4,25
(1,25)

Speciális oktatásban nem részesült

23

24
(9,89)

18,25
1(12,23)

12
(10,03)

2.táblázat Az átlag /standard deviáció(SD)/ hibaszámváltozások adatai az összes vizsgált, a spec. oktatásban részesült, a spec. oktatásban nem részesült pácienseknél, az első, a második és a harmadik vizsgálat eredményei.

A három hónapos vizsgálati eredményekre vonatkozólag még nem áll rendelkezésünkre kellő mennyiségű adat, ezért a három hónapos vizsgálati eredményeinket jelen munkánkban nem közöljük.

Megbeszélés

A diszlexia egyik leggyakoribb oka a látórendszer (érző, mozgató) bizonyos területeinek a „túlingerlődése, ill. túlingerlékenysége”. A túlingerlődés leginkább a látórendszer ú.n. magnocelluláris részében alakul ki, azaz a magnocelluláris neuronok rendellenes működéséről van szó. A nervus opticustól kezdve a látópályán kétféle neuronrendszer fut végig. A magnocelluláris ill. a parvocelluláris rendszer. A magnocelluláris neuronok 10x nagyobb idegsejtek, mint a parvocelluláris neuronok. A parvocelluláris neuronok szállítják a lassú, magas kontrasztú információkat (színek, részletek, állóképek), míg a magnocelluláris neuronok a gyors, alacsony kontrasztú információkat (mozgásérzékelés, mélységlátás, a tárgyak helyzetének a felismerése). Összefoglalva, a parvocelluláris rendszer érzékeli, hogy MIT, míg a magnocelluláris rendszer, hogy HOL látjuk az adott tárgyat. Az olvasási képesség kialakulásának alapfeltétele, hogy a két rendszer szinkronban működjön. Az olvasási nehézség feltételezett egyik leggyakoribb oka, hogy a magnocelluláris neuronok fejletlenebbek a kelleténél, és ezért az ingerület-vezetési képességük nem kielégítő, azaz nem képesek az impulzusokat olyan tempóban továbbítani, mint amilyen tempóban azok érkeznek, így az adott idegsejten kialakul az excitáció (túlingerlődés).
A ChromaGen szűrők jótékony hatása abban áll, hogy lelassítják az információ haladását a látópályában, olyan mértékben, hogy a magnocelluláris rendszer képes legyen megfelelő tempóban továbbítani az impulzusokat. A filter RESZINKRONIZÁLJA, SZELEKTÍVEN MEGVÁLTOZTATJA az információ haladásának a sebességét a látópályában azáltal, hogy megváltoztatja a szembe jutó fény spektrális összetételét, amely egy megváltozott ingert jelent. Valószínű, hogy ezt a megváltozott ingert az adott esetben fejletlenebb idegrendszer könnyebben feldolgozza.

Következtetés: A ChromaGen szemüveglencse használatával folyamatosan csökken a hibásan olvasott szavak száma, és nő a szóolvasási sebesség /szó/perc/. Ez megfigyelhető a speciális oktatásban nem részesült, de különösen a speciális oktatásban részesült páciensek esetében. Több betűt, akár szót látnak be egyszerre, mint a szemüveg használata nélkül, emiatt gyorsabban, többet tudnak olvasni, és kevesebb hibát ejtenek. Leggyakrabban a betűkihagyás, a toldalékok fölcserélése típushibák csökkennek. A szemüveg és a reedukáció együttes alkalmazása még hatékonyabban segít a részképesség zavarokkal küzdők olvasásának korrigálásában. Különösen észrevehető és mérhető a javulás az első, lencse nélküli, illetve az egy hónapos szemüveg viselést követő olvasás, valamint az első, lencsével, illetve az egy hónapos szemüveg viselést követő olvasás összehasonlításakor.


Irodalom

1. Harris DA. Colouring sight: A Study of CL tiltings with colour-enhancing lenses. Optician 1997;213:38-41

2. Harris DA., Susan J. MacRow-Hill: Application of ChromaGen haploscopic lenses to patients with dyslexia: a double-masked, placebo-controlled trial. J.Am. Optom.Assoc.
1999;70:629-640
3. Hodd N,Burnett: Putting ChromaGen to the test. Optometry Today/UK/, 1998;38:14, 39-42
4. Irlen H: Reading by the colours:overcoming dyslexia and other reading diasabilities through the Irlen method.New York: Avery Publishing Group, 1991.
5. Meares O.: Figure/ground, brightness contrast, and reading disabilities. Visible Language
1980;1:13-29.
6. Evans BJW, Wilkins AJ, Brown J, et al: A preliminary investigation into the aetiology of
Meares-Irlen syndrome. Ophthalmol. Physiol. Opt. 1996;16:289-96.
7. Solan HA, Richman J: Irlen lenses: a critical appraisal. J.Am.Optom.Assoc. 1992;61:789-96
8. Solan HA: An appraisal of the Irlen technique of correcting reading disorders using tinted
overlays and tinted lenses. J.Learn. Disabil. 1990;23:61-3,626
9. Galaburda AM, Aboitiz F: Biological foundations of dyslexia. A review. Arch. Biol. Med. Exp./Santiago/ 1986;19: 57-65
10. Rae C, Lee MA, Dixon RM, et al: Metabolic abnormalities in developmental dyslexia
detected by IH magnetic resonance spectroscopy. Lancet 1998;351:1849-52
11. Stein JF: Develompental dyslexia, neural timing, and hemispheric lateralisation. Int. J.
Psychophysiol. 1994;18:241-9
12. Galaburda AM, Sherman GF, Rosen GD et al: Develompental dyslexia: four consecutive
patients with cortical anomalies. Ann. Neurol. 1985;18:222-33
13. Schrott LM, Denenberg VH,Shermann GF et al: Environmental enrichment,neocortical ectopias,and behavior in the autoimmune NZB muose. Brain.Res.Dev.Brain.Res.1992;67:85-93
14. Waters NS,Sherman GF,Galaburda AM et al: Effects of cortical ectopias on spatial delayed-matching-to-sample performance in BXSB mice. Behav.Brain.Res. 1997;84:23-29
15. Livingstone MS, Rosen GD, Drislane FW et al: Psysiological and anatomical evidence for a magnocellular defect in developmental dyslexia. Proc.Nat.Acad.Sci.USA 1991;1993;88:
7943-7
16. Stein J, Walsh V: To see but not to read: the magnocellular theory of dyslexia. Trends
Neurosci. 1997;20:147-52
17. Cornelissen PL, Hansen PC, Hutton JL et al: Magnocellular visual function and childrens
single word reading. Vision Res. 1998;88:471-82
18. Wilkins AJ, Evans BJW, Brown JA et al: Double-masked placebo-controlled trial of
precision spectral filters in children who use coloured overlays. Ophthalmol. Physiol. Opt.
1994;14:365-70
19. Harris DA, MacRowe-Hill SJ: Interim report ont he use of ChromaGen contact lenses
in patients with specific learning difficulties. Optometry Today /UK/ 1998;38: 24-5
20. Wilkins AJ, Jeanes RJ,Pumfrey PD et al: Rate of Reading Test: its reliability and its
validity in the assessment of the effects of coloured overlays. Ophthalmol. Physiol.Opt.
1996;16:491-7






A szerző levelezési címe: dr.Csobay Ildikó 1223 Budapest, Tőke u. 13.
E-mail: oculocor@axelero.hu